| Csanda Endre Neurológiai Alapítvány

Dr. Csanda Endre (1923. március 14. – 2015. augusztus 3.) a magyar idegtudomány és neurológia kiemelkedő, iskolateremtő alakja, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának egykori igazgatója és professzor emeritusa volt.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója 1975–1993
Professzor emeritus, a magyar neurológiai iskola meghatározó személyisége
A Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának egykori elnöke
A World Federation of Neurology alelnöke
Az MTA nagydoktora
A magyar neurológiai szakirodalom meghatározó tankönyveinek és monográfiáinak szerzője
Fő kutatási területei a neuropatológia, a cerebrovascularis betegségek, az agyoedema és a fejfájás-betegségek voltak

Tanulmányai és pályakezdése

Nagyváradon született, édesapja elismert helyi gyógyszerész volt. 1941-ben kezdte orvosi tanulmányait Budapesten az akkor még Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán. Első éves orvostanhallgatóként kezdett bejárni az Anatómiai Intézetbe, ahol kapcsolatba került a mindig nagy tisztelettel és szeretettel emlegetett Szentágothai János professzorral. Már hallgató korában aktívan részt vett az Anatómiai Intézet, majd az akkori Ideg- és Elmegyógyászati Klinika munkájában, korán elhivatottságot érzett az idegsebészet és a neurológia iránt. Benedek László és Angyal Lajos professzorok mellett tevékenykedett a neurológiai tanszéken. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte 1947. január 21-én.

A budapesti Ideg- Elme Klinikán idegsebészként kezdett dolgozni, majd a Honvédkórházba, az Országos Idegsebészeti Intézetbe, a debreceni és szegedi Neurológiai Klinikára került, ahol 14 évet töltött. Öt szakvizsgát szerzett.

A Neurológiai Klinika élén

1975-ben lett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Neurológiai és Psychiátriai Klinika igazgatója, amely vezetése alatt alakult át Neurológiai Klinikává. Először hozott létre speciális részlegeket, mint pl. fejfájás, Parkinson vagy cerebrovascularis osztály. 1993-ig vezette a Neurológiai Klinikát, azonban nyugdíjazása után is aktív maradt, oktatott, szoros kapcsolatot ápolt munkatársaival. Kiemelt érdeklődési köre a neuropatológia volt.

Tudományos és szakmai öröksége

Hosszabb időn át betöltötte a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának (MIET) elnöki posztját. Öt évig a World Federation of Neurology (Neurológiai Világszövetség) alelnöke volt. Számos tankönyv és monográfia kötődik a nevéhez, mint például a Neurológia (1982) egyetemi tankönyv, a Psychiatriai jegyzet (1987) vagy a Fejfájás (1994) című kötet. Kiemelten foglalkozott a koponyaűri nyomásfokozódás, az agyoedema és agy nyirokkeringésének kérdéseivel, a cerebrovaszkuláris betegségekkel, valamint a migrén és egyéb fejfájás-szindrómák kutatásával és kezelésével. 1998-ban lett az MTA nagydoktora.

A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika és a Neurológiai Klinika történeti épülete — Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika és a Neurológiai Klinika (korábban: Ideg-Elmekórtani Klinika).
Kép forrása: *Clinique des Maladies mentales* (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár; FSZEK).

Az életrajz néhány részletéért Prof. Arányi Zsuzsannának tartozik Alapítványunk köszönettel.